Míg dolgoztam, jó kapcsolatba kerültem 1-2 kollegával. Joli volt az egyik, aki a terítőt kapta tőlem.

Azonban a "bérlősoron" zajlott az élet. Jókedv, nagy nevetések, bizalmas susmusok.... jellemezték egy-egy műszak idejét. Rozi, Móni és Anda nagyon jó barátaim lettek. Megszerettem Őket.

Lehet azért, mert közel egyidősek vagyunk, vagy azonos az érdeklődési körünk, nem is tudom.., de ez a 3 lányzó hiányzik. Maga a meló nem, de a nagy beszélgetések, a "menjünkkiegygyorscigire" felkiáltások, egymás ugratása: lassú a kezed édesem, tempósabban!, az éjféli vacsiszünet, a közös sütizések.. ezek mind, mind nem részei már az életemnek, ami kicsi szomorúsággal tölt el.

Azóta azért jártak nálam, megleptek egy búcsúajándékkal. Mielőtt eljöttem, én leptem meg Őket. Nem nagy valamik, apróságok, de Nekik mégis sokat jelent.

Szeretlek Benneteket, Lányok! És hamarosan itt a tavasz, és újra találkozunk!