Sokat gondolkodtam azon, Timó kendőjét nézve, leírjam-e vajon a teljes történetét.
Mikor szerveztük, válogattuk az RR-témákat, szó került arról is, ki milyen technikával hímez. Mert ez sem egyforma mindenkinél. Van, akinek jobbra dőlnek a felső szálak, van, akinek balra. Van olyan, aki egyből teljes x-eket ölt, van olyan (mint én), aki egy szín alsó szálával annyit halad, amennyit lehet, és csak utána ölti meg a felső szálat. Ebből kifolyólag a hímzés hátulja is más képet mutat. Nálam, és a legtöbb lánynál, függőleges és vízszintes vonalak vannak.
Mindenki másképp dolgozza el a szálvégeket is. Az én módszerem az, amit Gwentől tanultam meg, az első 4-5 öltés alá húzom be a fonalvégeket. Láttam már olyan munkát - erre még nem jöttem rá, hogyan is készül -, ahol "hurkolásos" módszerrel van eldolgozva a vég, szép látványt nyújt, nem is látszik, hogy ott "történt valami". Egyszer csak rájövök, hogy s mint van ez. :)
Szóval, Timó tornyai..... Nehéz erről írni, mert az emlékek sem kellemesek. :( Ott, ahol ennyi nő gyűlik össze, előbb-utóbb nézeteltérések is lesznek. Ki-ki a maga vérmérséklete alapján dönt, ítél, szól. Mikor kezembe került az anyag, nem tudtam, mit tegyek, szóljak-e, ne tegyem, hallgassak, vagy robbantsak vitát. Végül úgy döntöttem, mint RR-indítónak kötelességem szóvá tenni. Próbáltam szépen, nem dühöngve előállni a problémával. Eleinte ment is rendesen, korrekt szavakat használva. Azonban, ahogy a tagok sorjában megszólaltak, úgy harapózott el a vita. Egyre hevesebben folyt az eszmecsere. Próbálkoztam villámhárítóként szolgálni, csillapítani a kedélyeket, de miután már engem ért támadás, így nálam is "elszakadt a cérna".
Gyakran hull a szemünk elé vörös köd, ahogy mondani szokták. Velem is előfordul, és ilyenkor bizony én sem válogatom meg a szavaimat. Utóbb ezt megbánom, de ott, akkor..... nem gondolkodom, kimondom, amit éppen akarok, nem törődve azzal, kit és miben bántok, sértek meg. Nem számolok a következményekkel sem.
Elismerem, ha nincs igazam. Makacs ember vagyok, de tisztában a hibáimmal is. Nem vagyok tökéletes. Ahogy mások sem. A segítő szándék is alaptermészetem. Azonban, ha valaki annyira nem érti, amit kb. 9-10 ember mond, ott már nem lehet segíteni, nem lehet jobb belátásra bírni. Itt alakult úgy, hogy kis csapatunk megfogyatkozott. Később bővült Macsiékkal, újabb kendőkkel.
Miután lezajlott az esemény, Timó kendőjét elölről kezdtük. Beszereztem Timivel és Judittal egyeztetve az anyagot, leméreteztem, bejelöltem a tornyok helyét, és kezdődhetett a hímzés.
Azóta pár kézen már átment. Lassan, de halad. Timónak volt kis lelkiismeret furdalása, mert Free-RR, az igaz, de a legtöbb lány tenyérnyi mintákat választott, ezek a tornyok viszont nagyok. Nem is kicsit. :)
Mégis, azok után, ami történt, valahogy örülök annak, hogy erre a lepedő méretű, hazaérkezte után ágytakaróként szolgáló csodára alkothattam.
Ez volt az utolsó kép, amit mutathattam, hiszen ezt az RR-t "letudtam". Mostanra egyetlen feladatom, hogy jegyzeteljek, melyik kendő éppen kinél jár, gyűjtsem a képeket, amiket a Lányok mutogatnak, és várjam haza a sajátom. A legutolsó csomag hazaérkezte után szeretnék egy albumot, amelyben összegyűjtve megmutathatom a legvégső eredményt.
KÖSZÖNÖM Lányok, hogy együtt hímezhettem Veletek! Köszönöm, hogy meghallgattátok szavaimat, támogattatok, és remélem, a jövőben lesz még közös munkánk.
