Gyöngyvirág xszemes csodái

Gondoltam, ha már kezembe akadt, megmutatom legelső munkámat, és leírom, hogy is ismerkedtem meg a keresztszemes hímzéssel.

Volt egy kolleganőm, akit nagyon megkedveltem. Mellettem dolgozott, nekünk kellett úgymond "betanítani". :)
Kedves, aranyos, csacsogó, 3 gyermekes anyuka, aki valami folytán alacsonyabb volt nálam, ami már művészet az én törpeségem után. Szóval, történt egy napon, hogy munka közben beszélgettünk, és említette, mi a hobbyja. Felkaptam a fejem, mert Mamikám rengeteget hímzett annak idején , de a hagyományos, kis lapos öltéssel készített terítőket, díszpárnákat.

Gwendoline (ez a nickneve) két nap múlva behozta ama csodát, amibe első látásra beleszerettem.
Akkor még nem gondoltam, hogy azt a képet én is megalkotom egy napon. A kép Nimue - Clare De Lune, bár én csak Nimue gombásként emlegetem.

Ámulva néztem az apró öltéseket, ami nagyon picurkának tűnt, el se tudtam képzelni, hogy csinálja. Néztem, néztem, forgattam, tátott szájjal bámultam. Elmesélte, hogy is készül, hány színből áll, miként fog neki egy-egy kép elkészítésének. Végül rávett, tanuljam meg én is, higgyem el, menni fog.
Összeültünk, mintákat nézegettünk, fonalakat számolgattunk, átváltottunk, anyagokkal szemezgettünk.

Kiderült, nem is volt az az anyag olyan apró öltésű, van annál sokkal kisebb is. :D Gwen szerint Aidával kellett volna kezdenem, de mivel én amolyan durr-bele-a-mélyvízbe típus vagyok, rögtön vászonra szerettem volna megtanulni. Első "készletemet" Ő intézte Juditéknál, azóta is ott szerzek be mindent, amire vágyom.

Elérkezett a nap, 2009. március 6., mikoron is belevágtunk a tanulásba. Első perctől fogva, ahogy a tűt a kezembe vettem, elkezdtem számolgatni a kockákat, öltéseket, rájöttem, EZ AZ, amire nekem szükségem van. Igaz, a kép nem lett tökéletes, így utólag számos hibát fedezek fel rajta, ha néha előkerül, jókat nevetek ügyetlenségemen. :D A gyümitál Rosace fonalból készült Hubert 28-as vászonra. A Rosace-ot azóta Vénuszra és DMC-re váltottam, a Hubert-szerelem viszont azóta is tart. Imádom a vásznakat, színeseket, natúrokat, csillogókat, 32-es, 36-os.. MMmmmm.....

Gwen aztán nem sokkal ezután felmondott. :( Nagyon sajnáltam, hogy elmegy, hiányzott.  Addigra azonban már elég "rutinos" öltögetőnek számítottam, így nem rohangáltam már Hozzá a buta kérdéseimmel. Biztatott, csináljam, tervezzek saját mintát, mesélt az RR-ről is, mutatott fórumokat, mintákat.

Szó ami szó, azt hiszem csak a legjobbakat kívánhatom Neki, nagyon sok sikert az Életben, és még azt, hogy KÖSZÖNÖM!!!!! :)))

Újabb nagy RR kép. Szilvié.

Szilvi később csatlakozott hozzánk, ez azonban nem változtatott azon, hogy kendője rohamtempóban haladjon.
Lassú RR-t indítottunk két hónapos átadással, pontosan azért, mert anyák vagyunk, dolgozó nők. bárkinek közbejöhet egy betegség, váratlan eset, építkezés.

Nem mindig megy az átadási határidők betartása, mégsem csinálunk ebből nagy gondot. :)

Szilvi kendőjét én kezdtem el, ekkor már Nomitri helyett is böktem.
Kedves minta ez a kávés, nagyon haladós is. Kellőképpen megtetszett ahhoz, hogy tervbe vegyem az itthonra való elkészítését is, de nem egyben, hanem egyes mintaként bannerben képzeltem el a konyha falán.

Ez a kép az egyik nagy kedvencem. Rendelésnek indult, aztán mégsem lett belőle más, minthogy lányom szobáját díszítse, ha egyszer végre keretbe kerül.

Dimension minta tele kevert szálakkal. És meseszép!

Keresgetem a gépen ide-oda pakolt képeket, van, ami pendrive-on található, van, amit telefonról lelek meg.

Nem feltétlenül olyan sorrendben kerülnek fel, ahogyan böktem őket. Janka kendője időközben már haza is került.

Ez a nagyon mutatós fűszernövényes kép Eraka tulajdona.  Mivel a jó fényképezőgépemet az egyik cicám (név szerint Ginny) elrontotta, kaptam egy tippet a Lányoktól: nyomjam be a szkennerbe az anyagot. :D Meg is tettem. Az biztos, hogy jobb minőség, mint amit én csinálok telefonnal. 

Erre a kendőre egy mintát böktem. Volt olyan is, amire hármat. Később jönnek azok is. :)

Sokat hallom Noémi barátnémtól, hogy villámtűm van, meg hímzőgépem, sőt, már olyat is mondott, hogy bérbe adom a hímzést. :D Nem, nem... csak szeretem csinálni.

Első ilyen próbálkozásom szintén ajándékba készült.

Miluék kapták, a cicaklubos házaspár. :)  Peti nagy szőlőrajongó, ezért választottam ezt a mintát, ami egy sorozat része.

Nem vagyok nagy varróbajnok, nem is lett az elvarrás, a forma tökéletes. :)

Milu szintén vezet blogot, amit gyakran olvasgatok. Két kutyusuk és négy cicájuk van. Túrákat szerveznek kutyásoknak, járják az erdőket, játszanak, sétálgatnak. Szeretem nézegetni a képeket, ilyenkor én is kirándulok Velük.

Nagy RR-ünkben 10-en vagyunk, így előfordul, hogy 1-1 kendőn valamelyikünk több mintát is vállal.
Az egyik én voltam, nem bírtam Harács Gézáné véremmel.  Mivel nicknevem variálható, igyekeztem nem ugyanazt írni.

 Időközben úgy alakult,  hogy egyik tagunk, Nomitri szeme megsérült, a vásznakat nem látta rendesen, ezért én böktem meg "helyette"  az adott mintákat.

Egyik ilyen Glacier-Janka kendőjére esett, aki bannereket indított útjára 3-3 madárkás mintával.  Nehéz volt eleinte, mert Janka "fordítva" bök, lassan állt rá a kezem. Végül aztán az eredmény. :)

Photoshop-om még kezdetleges, elsőre azért megteszi. :P

Néha készítek rendelésre is ezt-azt.

Nem sokért, elvégre egy munkatársat/barátot az ember lánya nem "húz" le. :D Másrészt meg, valójában az igazi értékét mi tudjuk, akik  készítjük: felbecsülhetetlen.

Andának is van egy olyan LegjobbBarátnőAVilágon, Móninak hívják. Malackát ő kapta ajándékba Kedves Megrendelőmtől. Öröm volt bökni, mert örömet okozott.

Aki ismer, az tudja,  hogy szeretek meglepetés dolgokat gyártani azoknak, akik közel állnak hozzám.
Ez a cicc párna (szintén Margaret Sherry minta) egyik munkatársam érettségi ajándéka volt.

Kata azóta boldog anyuka, tavaly babaköszöntőt is kapott tőlem, annak szintén nagyon örült. :) 

Megpróbáltam a két képet egymás mellé tenni photoshop-pal.. hát... nem sikerült, pedig még telefonos segítséget is kértem férjuramtól.  Persze kinevetett. "Mókuci, este segítek". Nohát, az este még messze van, én meg nem szeretném, ha nagyon ügyetlen lennék, így gyakorolok addig.

Mint minden nőnek, így nekem is van egy olyan Barátnőm, akire Mindig Minden Körülmények Között számíthatok. :) Bensőséges barátság ez, amolyan "hajnaliháromkorishívhatlak" barátság, és nemcsak az időzóna miatt.

Személyesen még sosem találkoztunk, nagy bánatomra, de ami késik, nem múlik, hiszen több ezer kilométer választ el minket.

Saya-sant kb. 4 éve ismertem meg az internetnek köszönhetően. Kezdő netező voltam, ismerkedtem a guglivilággal, az xszemes rejtelmeivel. Egy fórumon "találkoztunk" össze, nem voltunk mások számára, csak egy ismeretlen arc a nicknév mögött. A szeretet hozott össze bennünket, egyvalaki iránt érzett szeretet és gyász.  Levelezésünk személyesebb és sűrűbb lett, ismeretségünk mélyült napról-napra, lassan kibontakozott, elvonási tünetekkel, ha nem tudtunk naponta beszélgetni. :)

Számomra Ő festőművész. Szerényen nem nevezi Magát annak, de aki látja műveit, az elismeréssel hajol meg a tudás, kitartás, sok évi gyakorlat előtt.  Saya fordítva látja, szerinte én vagyok a művész, aki fonalakból teremt csodákat. 

Beleszeretett két Nimue mintába, melynek hozzávalóit elküldtem Neki azzal a céllal, hogy tanulja meg Ő is eme csodát. Nevettünk azon mondatán, hogy "hol van ezen az anyagon lyuk? Mit küldtél nekem, festővásznat?" 

Az eredmény az lett, hogy én alkottam meg végül a két képet, mely mostanra a nappaliját díszíti.  Azonban nem adtam fel a reményt, hogy egy napon Ő is hódol a szenvedélynek, mely a keresztszemes örömét jelenti.

Barátságunkban van még egy pont, ami közös: és ezek a cicák. Saya  aktív állatvédő, egyben cicamentő is. Nem szégyellem bevallani, nagy része van abban, hogy mára 12 cicát tudhatok a magaménak. Nagyon sokat tanultam Tőle emberségről, szeretetről, odaadásról, alázatról.

Köszönettel tartozom Neki mindazért, amit eddig Tőle kaptam, és  a jövőben még kaphatok.

Köszönöm, Saya! Boldog vagyok, hogy a Barátod lehetek.