Ennek a Husky kutyusnak elég fura előzménye van.
Állatvédő és egyben cicamentő vagyok. Aki közelről ismer, tudja, hogy mélyen elítélem az állatkínzást, állatkísérleteket, a kidobjukazállatotmertútbanvan hozzáállást.
Sosem hittem volna magamról, hogy valaha ennyi cicust fogok tartani, világ életemben kutyás voltam, 20 évig tartottunk otthon kutyát. Mikor összeköltöztünk a férjemmel, Ő két gyereket, én meg Pepét hoztam a házasságba.
Hermit, az első cicamicát Lacó fiam "találta" a kerékpárok mellett. Nagy szemekkel nézett rám: ugye megtartjuk?
Ki tud ellenállni egy ilyen kérésnek, mikor a házikedvenc elvesztését gyászolja az ember lánya? Hát.. így kezdődött, egy apró, csúnyácska cicalánnyal, és egy hatalmas, könyörgő szempárral.
No de, a Husky története. A Facebook-on van egy csoport, az Állatvédőrség. Civil, hétköznapi emberek családdal, munkával és ami ezzel jár. Önkéntesek mindannyian, akik ahol csak tehetik, segítenek, kutyákat-cicákat mentenek, olykor még lovakat is. Amikor csak tudok, utalok Nekik valamennyit, nem sokat, hiszen mi sem sokból élünk. Azonban a legapróbb adomány is segíthet, esetleg egy-egy állatka gyógyszeres kezelése.
Van egy felajánlás lehetőségük, ahol licitálni lehet az adott naptárra, táskára, festményre, bármire.
Gondoltam egyet, és mivel mást nem, csak két kezem munkáját tudom felajánlani, felvettem Velük a kapcsolatot. Beavattam két kedves hímzőtársamat, és hárman megalkottunk négy párnát. Szilvi és Timó böktek, elküldték nekem, én meg díszpárnákká varázsoltam a hímzéseket.
Melinda volt az egyik, aki a párnákra "lecsapott". Innen az ismeretség. Megkért, készítsek Neki egy kutyust, mert Ő varrni tud ugyan, de hímezni nem, és szeretné meglepni egy kedves barátnőjét Karácsonyra.
Így hát megállapodtunk, én megalkotom a kutyust lóhalálában, a határidő miatt, Ő pedig a kialkudott árat elutalja a Cicamentő Angyaloknak, Cicatappancsoknak akiknél éppen gyűjtés volt orvosi kezelésre.
A kutyiliból végül tatyó lett, kapott egy csecse nyakörvet is gyöngyökből. :)
Van egy csodaszép idézet, melyet mottómként használok:
"Amíg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
(Anatole France)
