Elterjedt szokásunk, hogy közös hímzéskor apróságokat, emlékeket küldünk egymásnak. A Nagy RR kapcsán picurka, színes, szalagból készült rózsákat tettem a csomagba, amiket biscornou-kra lehet varrni. (És itt most le is lőttem a poént, mert a kendőm jelenleg Erakánál van, Timi, Szilvi, Macsi még csak ezután lesz soros.)
Viszont, a Mini RR-ben törtem a fejem, mit is adhatnék olyasvalakinek, akinek keresztszemes boltja van.
Mégis mit? Mondjam Neki, végy le egy méter vásznat, kifizetem?? Áh.... ötlet eldobva. Vagy küldjek Neki bannerakasztót, amit amúgy is Tőle vennék meg? Eh.. ez sem okos húzás.
Noémivel könnyű dolgom volt, mert - jó szokásomhoz híven - hátulról jövő keresztkérdésekkel "kiszedtem" Belőle, vajon milyen kiegészítője nincs, amire nagyon vágyik. Dörzsöltem is a tenyerem, milyen ügyes kislány vagyok. Judittal szövetkezve futárral érkezett a csomag, amit nem is várt szegénykém, első nekifutásra vissza akarta küldeni, mert nem rendelt semmit. :D Végül csak megnézte, mert hajtotta a kíváncsiság.... Kaptam is ezért a húzásomért, de azért jól sült el, mert örült a nyakba akasztós nagyítónak.
Macsikám is egyszerű volt. Mivel jártam Nála, és tudtam, hogy a hímzőkosárkája szétesett, így nem volt más hátra, mint válogatni a kínálatból, lebeszélni Judittal, melyiket is postázza. Először a Mónika becenévre hallgatót néztem ki. Kicsivel később már egy másikat. Elküldve legvégül egy harmadik lett, a Bella, aminek a fedele nem felfelé nyílik, hanem oldalra, mivel Macsi is Twilight rajongó.
Összedugtuk a fejünket a Lányokkal, cserélgettük a tippeket, mivel is lepjük meg könyvelőnket. Hetekig, sőt, hónapokig agyaltunk, de semmi használhatót nem találtam. Tavaly augusztusban találkoztunk Noémivel a Keresztszemes Kiállításon, akkor jött a végső szikra: egyedi doboz! Ez az! Ha erre ránéz, tuti, hogy az jut eszébe, "attól az idiótától kaptam".
Az alapanyag adott lett, már csak a "rávalót" kellett megalkotnom. Nézelődtem, ötleteket szedtem, vajon mégis mi jellemző rám, mi tetszene Neki is. Maradtam természetesen Margaret Sherry-nél, meg a cicáknál. Méreteztem, vágtam, böktem. Ezzel nem is volt gond. Mármint a hímzés résszel. A neheze utána jött. Nem tudok fúrni-faragni, nem vagyok túl ügyes az ilyen dolgokban. Így férjemhez fordultam, segítsen a festésben. Kiválasztottuk a színt, le is lett festve, de... valahogy nem akart száradni. Gondoltam is, milyen festéket vett ez a pasas? Mikor már nem ragadt annyira, óvatosan, Noémi tippje után ráoperáltam a fára a hímzést. Négykezes volt, a lányom segédkezett a dologban. Első próbálkozás volt, az eredmény nem lett katasztrofális, lehetett volna szebb is, de így legalább egyedi. :)
Becsomagoltam, elküldtem..... És..... Juditunk örült neki! Ennél nagyobb elismerésben nem is lehetett volna részem.
